Egy szerver rendszergazdai feladatainak ellátása elég összetett feladatot jelent, hiszen rengeteg paramétert kell szem előtt tartani, számos szolgáltatást kell összehangolt módon működtetni, és időről időre olyan változásokat kell életbe léptetni, mint új felhasználók vagy webhelyek felvétele, illetve régebbiek törlése. És akkor még nem is beszéltünk az egyes kritikus riasztásokról, például akkor, ha elfogyott a memória vagy egy szolgáltatás leállt, vagy a rendszerfrissítések automatikus telepítéséről. 

Pontosan ilyenkor jönnek jól a webes vezérlőpultok, melyek közül a legismertebbek a Plesk, az ISPConfig, illetve a cPanel. Mi az utóbbival most nem foglalkozunk, mivel munkánk során nem sűrűn találkozunk vele, lévén nem támogatja az általunk előnyben részesített linuxos disztribúciót (Ubuntu), ám az első két választási lehetőség is tökéletesen elegendő ahhoz, hogy lefedjük majdnem a teljes spektrumot. Azonban azt nem árt szem előtt tartani, hogy a két termék teljesen más megközelítést nyújt, és bár a végeredményt tekintve ugyanazt teszik – felügyeletet és monitorozást nyújtanak a kiszolgálónkhoz –, kissé eltérő célközönség számára készültek. Az alábbiakban sorra vesszük azokat a szempontokat, amelyeket érdemes figyelembe venni a számunkra ideális megoldás kiválasztása során.

Mire jó egy webes vezérlőpult?

Elsőként érdemes azt tisztázni, milyen célra szolgál egy ilyen termék (nem csupán az általunk most ismertetett kettő, hanem gyakorlatilag az összes hasonszőrű megoldás), illetve milyen műveleteket lehet automatizálni a segítségével. Általánosságban elmondható, hogy mindegyik képes az alábbi alapfeladatok ellátására:

  • Webhelyek és domainek (DNS) kezelése, HTTPS-kapcsolat (SSL-tanúsítványok beszerzésének, megújításának és kezelésének) biztosítása
  • Felhasználók, webhelyek, adatbázisok, FTP-kapcsolatok és egyéb elérések hozzáadása, módosítása és törlése
  • Kvóták érvénybe léptetése (azaz pl. a tárhelyhasználat vagy a hálózati forgalom mennyiség- és időalapú, pl. havi korlátozása)
  • E-mail-címek teljes körű kezelése (hozzáadás, módosítás, átirányítás, eltávolítás)
  • Adatbázisok kezelése (létrehozás, módosítás, törlés, hozzáférések beállítása)
  • Spamszűrés és más biztonsági funkciók biztosítása a szerver védelméhez
  • A kiszolgáló állapotának figyelése és értesítések küldése bizonyos rendszeresemények vagy hibák bekövetkezésekor

Ki a célközönség?

Érdemes szem előtt tartani, hogy mindegyik webes vezérlőpult rendszergazdáknak, és nem végfelhasználóknak készült. Egyrészt nem helyettesítik a rendszer alapos ismeretének meglétét, másrészt pedig ugyanúgy működésképtelenné tehetjük vele a szerverünket, mint amikor valaki a parancssorban ad ki parancsot egy visszavonhatatlan műveletre. Gyakorlatilag úgy kell elképzelnünk, mint a legtöbb felhasználói felületet – ugyanazokat a feladatokat tudjuk elvégezni, mint a parancssorban, csak éppen kapcsolókkal, legördülő menükkel és számos automatizált könnyítéssel. Talán egy kicsit kisebb a hibázás lehetősége, hiszen a nagyon rossz beállítási kombinációkra felhívják a figyelmünket, az igazán végzeteseket pedig végrehajtani sem tudjuk, de minden más tekintetben szinte teljes vezérlést kapunk a szerverünk beállításai felett.

Azt is fontos tudni, hogy ezek a rendszerek elsődlegesen azoknak nyújtanak segítséget, akik több felhasználót, webhelyet, adatbázist és e-mail-címet kezelnek. Azoknak nem sokban könnyítik meg az életét, akik egyetlen gépen egyetlen webhelyet állítanak be, majd gyakorlatilag a rendszerfrissítések telepítésén kívül hozzá sem akarnak nyúlni ahhoz. Egy-két dolog automatizálásával ugyan előnyökhöz juthatnak, de ha havonta 2-3 parancssori parancsot kell csak kiadniuk, akkor könnyedén érezhetik azt, hogy felesleges volt ezért a webes felülethez folyamodniuk. Akinek azonban több felhasználója, ügyfele, webhelye és adatbázisa, valamint rengeteg e-mail-címe van, áldásként tekinthet arra, hogy ezek kezelését a több helyen történő manuális adminisztrálás helyett csupán pár kattintással elvégezheti.

A számítástechnikában (és az élet számos területén) vannak klikkesedések és egymással szemben álló felek. Természetesen itt is találkozhatunk olyannal, aki erre vagy arra a termékre esküszik, és a véleménye szerint minden más használhatatlan hulladék vagy felesleges pénzkidobás. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, kicsit ahhoz hasonlatos, mint az Android és az iOS esete. Mindkettő operációs rendszer teljes mértékben ellátja a feladatát, lehet a segítségével telefonálni, SMS-t küldeni, naptárat használni és különböző alkalmazásokat futtatni, mégis alapvetően kicsit más elképzelést szem előtt tartva lettek felépítve. Az iOS szereti vezetni a felhasználók kezét, és feltételezi, hogy a rendszer biztonságát és mélyebb működését illetően jobban tudja, mi a jó a használójának, míg az Android nagyobb teret enged a testreszabásoknak, és mélyebb szinten módosíthatja a felhasználó annak működését.

Ha ezt az analógiát követjük, akkor a Plesk az iOS-nek felel meg, ugyanis nem szereti, ha felülbíráljuk a webes felület beállításait, és inkább az általa javasolt módszerek használatát részesíti előnyben az egyedi megoldásokkal szemben, cserébe viszont a szűkebb választási lehetőségeknek hála könnyebben képes gondoskodni a rendszer integritásáról és problémamentes működéséről. (Érdemes kihangsúlyozni, hogy itt a teljes rendszerről van szó, a webhelyeket ugyanúgy 2 kattintással működésképtelenné teheti bárki, ha rossz beállításokat ad meg az adminfelületen.)

Az ISPConfig pedig inkább az Androidra hasonlít, mivel nagyobb teret enged a felhasználó egyéni megoldásainak, viszont bizonyos pontokon szigorúan megköveteli bizonyos iparági sztenderdek betartását. Emiatt lehet az, hogy utóbbinál először telepítenünk kell A tökéletes Ubuntu szervert, és konfigurálnunk kell számos dolgot, majd csak ezt követően ültetjük mindennek a tetejére az ISPConfigot. (Ehhez képest a Plesket egy tiszta telepítést (vagy egy VPS létrehozását) követően már rögtön üzembe helyezhetjük, és minden beállítást már a webes felületen adhatunk meg.) Ez viszont óriási előny lehet azoknak, akik nem szeretik, ha megkötik a kezüket, viszont mégis szeretnék élvezni az automatizálások és az átfogó rendszerfelügyelet előnyeit.

Leegyszerűsítve a kérdést mondhatjuk, hogy a Plesk a kényelmesebb vagy a kevesebb egyedi megoldást használó rendszergazdáknak készült, míg az ISPConfig inkább a tapasztaltabb és a kezük bepiszkolásától nem ódzkodóknak.

Fontos szempont még az árképzés, ugyanis ez is döntő szempont lehet a választásnál. A Plesk havi (vagy éves) licencdíj ellenében vehető igénybe, amely szerverenként fizetendő, és lépcsőzetesen növekszik attól függően, hogy a szolgáltatások teljes körét szeretnénk-e igénybe venni, vagy csak egy részhalmazát. Az ISPConfig viszont egy teljesen ingyenes, nyílt forráskódú szoftver, és csupán a részletes dokumentáció beszerzéséért kell egy névleges támogatási összeget kifizetnünk. (A rendszer használatát e nélkül is el tudjuk sajátítani, mi azonban minden ügyfelünk után meg szoktuk venni a dokumentációt, hogy ezzel is támogassuk a készítőjét és a jövőben kiadandó fejlesztéseket.) Sokhelyütt olvashatunk olyan véleményeket, hogy ennek megfelelően alakul a terméktámogatás, azaz a support kérdése is, avagy a fizetős termék mögött egy teljes ügyfélszolgálati rendszer áll, az ingyenesnél viszont a kérdéseinkre a legkönnyebben fórumokat bogarászva vagy a készítőnek küldött e-mailre érkezett válasz útján kaphatunk választ. Ezt a tévhitet itt és most megcáfolnánk, mert bár való igaz a kettő közötti jelentős különbség, az ISPConfig közössége kifejezetten aktívnak mondható, és a készítő is minden megkeresésre szívesen és készségesen reagál (bár előbb érdemes megnézni a korábban már feltett kérdéseket és a dokumentációt, mivel a legtöbb kérdésünkre már ott a válasz), így gyakorlatilag semmilyen hátrányba nem kerülünk a fizetős szoftverekkel szemben.

Milyen főbb elönyei és hátrányai vannak a Plesknek és az ISPConfignak?

A legjobban talán táblázatos formában lehet áttekinteni az eddig leírtakat:

Plesk ISPConfig
Alapfunkciók (lásd: Mire jó egy webes vezérlőpult?)
Támogatott operációs rendszerek Debian, Ubuntu, CentOS, RHEL, CloudLinux, Virtuozzo,
Windows Server 2012, 2016, 2019
Debian, Ubuntu, CentOS, Fedora, OpenSUSE
Támogatás Ügyfélszolgálat, hivatalos wiki, dokumentáció Fórumok és saját oldalak (howtoforge és faqforge), e-mail, dokumentáció
Könnyű kezelhetőség
Fejlett kiegészítők (moduláris bővítmények)
Testreszabhatóság egyéni igények szerint
Hardening Alapkiépítettségben korlátozott szintű védelem Fokozott védelem
Iparági szabványok követése és támogatása
Többszintű felhasználói hierarchia
(bizonyos szint felett)
Erőforrásigény Átlagosnál több Átlagosnál kevesebb
Virtualizáció
(OpenVZ)
Telepítés nehézségi foka Nagyon egyszerű Közepesen nehéz
Licencdíjak Havi díjas Ingyenes

 

Van-e átjárhatóság a különböző rendszerek között?

A jó hír és a rövid válasz az, hogy igen, de természetesen vannak bizonyos megkötések. A Plesk a cikk írásának pillanatában a következő rendszerekről teszi elérhetővé a migrálást:

  • korábbi Plesk-verziók (Linux és Windows egyaránt)
  • cPanel
  • Confixx
  • Helm
  • Parallels Pro Control Panel
  • DirectAdmin

Mint jól látható, az ISPConfig nem szerepel a lehetőségek között, és talán nem véletlenül. A használata során ugyanis megannyi egyéni módosítás történik a rendszeren, és ezt elég nehéz lenne átültetni a Pleskbe (jelentős részük az áttelepítés során egyszerűen elveszne, és az alapértékre állna át). Meg ahogy korábban írtuk, a mögöttes filozófia is teljesen más.

Az ISPConfig a cikk írásának pillanatában a következő rendszerekről teszi elérhetővé a migrálást:

  • korábbi ISPConfig-verziók
  • Plesk 10-12.5
  • Plesk Onyx
  • cPanel
  • Confixx 3

Itt egy kicsit jobb már a helyzet, tehát Pleskről például könnyedén áttérhetünk ISPConfigra, de a cPanel is támogatott. Hátulütője a dolognak, hogy ehhez meg kell vásárolnunk az ISPConfig Migration Toolkitet, amely viszont egyben tartalmazza a migráláshoz szükséges kódot és az ISPConfig-szerverek üzemszünet nélküli áthelyezéséhez szükséges ISPCopy eszközt is. Ennek ára jelenleg 59 euró, ami még mindig messze elmarad a Plesk (vagy bármely másik vezérlőpanel) éves licencdíjától.

 

A támogatott nyelvek listája

Még egy fontos szempontot érdemes figyelembe venni a választás során, és ez a támogatott nyelvek listája. Szerencsére mindkét termék elég jól áll ezen a téren, ugyanis mind az ISPConfig, mind a Plesk számos nyelven beszél, többek között magyarul is tud mindkettő. És hogy ez miért is olyan különösen fontos?

Bár feltételezhetjük, hogy a rendszergazda tud angolul (legalább olyan szinten, hogy egy ilyen webes felületen el tudja végezni a szükséges feladatokat), ezeknek a termékeknek az egyik fő előnyük, hogy a saját webhelyeik menedzselését rábízhatjuk az ügyfelekre is. Azaz például a segítségükkel módosítani tudják a webhelybeállításokat, az e-mailes dolgaikat, vagy éppen kezelni tudják a DNS-eiket. És mindig szigorúan csak olyan keretek között, amit mi a kvótájuknál beállítottunk.

Gondolom, az önkiszolgáló felület használatának előnyeit nem kell részleteznünk (főleg olyankor, ha egy ügyfélhez több domain is tartozik, ráadásul hetente szeretne új e-mail-címeket létrehozni), de persze, ehhez az is szükséges, hogy az ügyfél tisztában legyen azzal, milyen műveletet végez éppen a felületen, ellenkező esetben csak a telefonhívásokat kapjuk majd, hogy sürgősen orvosoljuk az elérhetetlen webhelyük problémáját.

Az ISPConfig által támogatott nyelvek listája itt érhető el.

Chilly
Chilly

Chilly 1997 óta foglalkozik webhelyek üzemeltetésével és programozással, valamint különböző kütyük kipróbálásával, és azóta folyamatosan nyomon követi a technikai újításokat. Elsődlegesen Linux-rendszerekkel dolgozik, de az évek során rengeteg tapasztalatra tett szert a Windows-gépek üzemeltetése terén is, hobbiszinten pedig az utóbbi időben egyre több időt tölt a Raspberry Pi módosítgatásával, illetve otthoni automatizált és biztonságtechnikai rendszerek kiépítésével.
Mesterfokon beszél angolul, és műszaki szakfordítói vizsgával rendelkezik. Korábban sokáig újságíróként dolgozott nyomtatott és online magazinoknál.